Hordozás

Az ortopédiailag megfelelő hordozóeszköz a baba gerincét csigolyáról csigolyára támasztja meg. A baba – sok téves elképzeléssel szemben – nem ül a hordozóban, hanem pontról pontra megtámasztott, domború ívű gerinccel hozzásimul a hordozó személy testéhez. Ezzel az eszköz a babára ható összes erőt a hordozó személyre viszi át. A gerinc helyes pozicionálása mellett a jó hordozóeszköz ismérve még, hogy a csípőízület és az alsó végtag optimális fejlődését támogatja. Mindkét alsó végtagot olyan helyzetben tartja, hogy az csípőízületi fej és a vápa optimális szögben illeszkedjen egymáshoz.  A mozgásfejlődés elkezdésével, az aktív izommunka bekapcsolódásával egyidejűleg elkezdenek kialakulni a gerinc fiziológiás görbületei. A mozgásfejlődés előrehaladása során is fontosnak tartjuk a gerinc és az alsó végtagok tehermentes megtámasztását, az optimális fejlődés biztosítása érdekében. A hordozott baba a hordozószemély mozgását lekövetve folyamatos ringatózik, akinek így izomzata, vázrendszere, agyi összeköttetései a megfelelő stimuláció hatására folyamatosan fejlődik. „A hordozott személy olyan vizuális, tapintási, kinetikus és vesztiburális (halló- és egyensúlyérző) ingereket kap, amikhez babakocsiban fekve nem jutnak el hozzá.” Batyuklán blog  

Az agyuk különféle ingerekkel találkozik a hordozás következtében, ez segíti a szinapszisok kiépülését. Több és másféle kapcsolódások alakulnak ki a területen. Így lesz jobb a motorikus és egyensúlyérzékük. Segíti a nagyagy és kisagy közti gazdag kapcsolatrendszer felállítását.